
Kora közép 80-as éveket írtunk - konkretan 1983-at vagy 1984-et. Már hidegek voltak a reggelek, korán sötétedett. November 30-a volt. A házi feladatokat már megcsinaltam, jutott idő egy kis Alfa Junior olvasásra is. Willám Will, aka Lucky Luke osztotta az igazsagot és a frappáns beszólásokat, a cigi mindíg ott lógott a szájában. Sárga inge, a kék farmerrel, fekete mellénnyel és a piros nyakkendőjével akárkiből paprikajancsit csinalt volna nálunk az utcán - tudom, kipróbáltam, megkaptam a magamét és azóta kizárólag fehér pólót viselek kék farmerrel, mint egy Simon Cowell-klón.
Szóval November 30-a volt. András nap. Legalább olyan fontosnak tűnt akkor az András nap, mint az ember születésnapja. Ment a tv - fekete-fehéren és valami elképesztően tájékoztató jellegű műsor volt adásban. Meghallottam a kulcs fordulását a zárban, igazából ügyet sem vetettem rá, mert tudtam, hogy a szüleim értek haza a munkából. Maradtam a tv előtt, nem volt miért lelkesedni. Egy kicsit tovább tartott, mire apa és anya bejöttek a nagyszobába.
Anya széles mosollyal egy Centrum Áruházas csomagoló papírba burkolt dolgot tett elém. Nem volt izgalmas doboz formája, ami valamilyen játékot is rejthetett volna akár, csak amolyan "biztos valamilyen ruha, mert szükségem van rá" dolognak nézett ki.
"Boldog névnapot!" mondták és csillogott a szemük, majdnem, hogy azt mondta a tekintetük, hogy "na, gyerünk, nyisd már ki".
Vontatottan egy kicsit, de nekiláttam. Nem tartott sokáig, a Centrum Áruházas csomagoló papírt nem arra tervezték, hogy nagy ellenállást tanusítson.
Kék. Ennyit látam, és nemi megnyugvással konstatáltam, hogy határozottan nem kötött pulóver vagy steppelt nadrág az ajándék - mind a kettö nagyon hasznos dolog volt, hiszen jön a hideg tél és mind a két fentebb említett ruhadarab hírhedten hideg ellenállóak voltak.
Tinta szag csapott meg.
Trapper farmer!
Azonnal felcsillant a reménysugár, hogy az ember szülei nem is olyan érzéketlenek egy álmodozó gyerek ábrándjai iránt. Ott egyből felpróbáltam. Míg felvettem és megfogdostam magamon a ruhadarabot nehányszor, a festék "megfogta" a kezemet. Egy kicsit nagy volt rám, nyilvánvalóan még "beavatásra" váró darabról volt szó, ki kellett mosni, és majd pont jó lesz rám néhány mosás után. Az még néhány nap, még ha ki is centrifugázzuk és a kályha elé tesszük száradni is. Bár tudtam, hogy néhány napig eltart még, amire tenyleg birtokba vehetem a darabot, ez örömömet egyáltalán nem csökkentette. Le sem akartam venni magamról, benne akartam aludni - de nem lehetett, mert ugye "megfogott volna mindent".
Trapper farmer - el sem akartam hinni, hogy milyen szerencsés voltam.
Trapper farmer - csövi is volt.
Trapper farmer - hejhó! Hogy én milyen szerencsés fickó vagyok, gondoltam.

No comments:
Post a Comment