
Vasárnap, Február 22, 2009
Majdnem 30 évvel azután, hogy Rubik Ernő Bűvöskockája Made in Hungary felirattal elárasztotta a Nyugatot, a Nottinghamből Edinburgh-ba tartó gépen olyan 15 perccel a leszállás előtt egyszer csak összeállt a kocka a kezemben. Minden szín a helyén. Hitetlenkedve néztem körül a gépen. Senki nem ült az én soromban. Senki nem vette észre, senki nem érezte át, hogy mekkora utat tettem meg.
Hirtelen rámszakadt egy érzés. Belegondoltam, hogy amikor először fogtam a kezembe a kockát még teljesen más volt a világ. Egy fal húzódott Berlinben és sokat jelentett. Az a fal még nem omlott le teljesen - és nem is hiszem, hogy lesz falak nélküli világ.
Az ABC-ben vettük meg az első kockámat, akkoriban mindenkinek volt - talán több kocka volt akkor az emberek kezében, mint kokárdás ember Marcius 15-ei iskolai ünnepségeken. Ott ültem a nagymamámék lakásában a kisszoba padlóján - nem voltak még nappalik csak külföldi filmekben - és a Szombat Esti Filmkoktél előtt próbálkoztam a kockát kirakni. Nem volt ki segítsen, a forgatások féltve őrzött titkok voltak.
Megkezdődött a film, talán Starsky és Hutch, még a főcím alatt kiugrottam a konyhába teáért, és mire visszajöttem a kockáról meg is feledkeztem olyan 26 évre. A kocka pont illett ajtókitámasztónak és ezen este után erre a sorsra is lett ítélve. 26 évet pótoltam be azon a repülő úton. 26 év repült el a fejemben és mintha hibernációból ébredtem volna fel akkor. Beértem saját magam, már nem érdekelt, hogy hol vagyok, ki vagyok, nem akartam minden áron egy másik gin tonicot. Hazaértem képletesen.
Életemben ennyire északon még soha nem jártam.
Ennyire távol még attól a helytől ahol születtem még soha nem voltam.
De ennyire otthon sem éreztem magam még soha.

Wow :)
ReplyDeleteDe örülök ennek a blognak!